A Budapesti Műszaki Egyetem tanreaktorában tett látogatásunkra 2008. május 14-én, szerdán került sor, melyen sok érdekes dolgot megtudtunk a különböző erőművekről, az atomreaktorok működéseiről. A tanreaktorban egyszerre maximum húsz ember tehet látogatást, így két csoportra bomlottunk. Az egyik csoport — az, amelyik ép nem a reaktorban volt bent — Dezséri tanár úr kíséretével látogatást tehetett a Budapesti Műszaki Egyetem területén, ahol betekinthettünk az egyetemi könyvtárba (olvasóterembe), az egyetemisták életébe.
A másik csoport viszont a tanreaktorban tehetett látogatást.
A reaktor kívülről nem tűnik annak, ami valójában. Egy kis alapterületű, jelentéktelen épületnek mondaná az ember. A bejárata is teljesen el van rejtve.
Egyszerre csak öt ember mehet be, melynek oka a beléptetőrendszer, ami két ajtóból áll, és addig nem nyílik ki az egyik, míg a másik be nem csukódik, és fordítva. Amikor bejutunk, tulajdonképpen a reaktor „előszobájában” találjuk magunkat. Itt alá kell írni különféle papírokat, amelyekkel igazoljuk, hogy kik vagyunk és mikor jártunk ott. Ha ez megtörtént, steril zacskókat kell húzni a cipőinkre, hogy ezzel megakadályozzuk a külső szennyeződés bejuttatását az épület további részeibe. Ezt követően jön egy „idegenvezető”, aki keresztülvisz minket egy sugárzásmérő kapun, ami ha a megengedettnél nagyobb mértékű sugárzást észlel az éppen vizsgált személyen, azt amilyen gyorsan csak lehet, orvosi segítségben részesítik. Ha a készülék mindent rendben talált, akkor innen minket egy tanteremszerű részhez vezetnek. Itt alapozzák meg a látogatás további részében bemutatandó reaktorban zajló eseményekről való ismereteket annak megértése érdekében. Ez körülbelül harminc percet vesz igénybe egy felnőttekből álló csoportnak. Ha ez az eligazítás megtörtént, körüljárjuk magát a reaktort, miközben az ott dolgozó fehérköpenyes emberek intézik dolgaikat. A legfelső szint egyben az egész szerkezet teteje is. Innen lenézhetünk egy kis résen át a reaktor közepébe, amelyet csak egy kristálytiszta vízréteg választ el tőlünk. Láthatjuk az „üzemanyagot” tartalmazó kazettákat és a működéssel együtt járó kékes fényt is.
Ezután újra keresztülmegyünk a sugárzásmérő kapun, majd újra az „előszobában” találjuk magunkat, ahol levesszük és kidobjuk a cipőnkön lévő steril zacskót, majd ugyanúgy távozunk, ahogyan bejöttünk a beléptetőrendszeren keresztül.
Hák Henrietta és Babiák Dávid