A Chipogó legutóbbi számában kezdtem és most folytatom a Teller Ede világhírű tudósról szóló cikksorozatom közreadását.
Az első részben nagy szerepet kapott Teller Edének, mint „a hidrogénbomba atyjának”, valamint a Stratégiai Védelmi Program – Edward Kennedy szenátor által adott gúnynevén: Csillagháború – kidolgozójának a bemutatása. Tovább kell azonban árnyalni ezt a képet, hiszen a történelem tanúsága szerint az emberiség nem szokta az emlékezés dicsfényével bevonni azokat, akik az emberek elpusztításának hatékony eszközét találták fel.
Amikor újkori történelmünk – remélhetőleg véglegesen – levette a napirendről egy harmadik világháború veszélyét, Teller Ede az általa kidolgozott tömegpusztító fegyverrendszerek és saját szerepének fontosságát az utolsó éveiben is védte. Gondoljunk csak bele – hangoztatta –, mit tett volna a Nyugattal a Szovjetunió, ha neki van, Amerikának meg nincs hidrogénbombája! A Stratégiai Védelmi Program mellett szóló érve pedig az volt, hogy azzal a Szovjetuniót olyan fegyverkezési hajszába kényszerítette bele, amivel a kommunista birodalom gazdasági összeomlását idézte elő.
Nem a mi véleményünk fogja eldönteni, mennyire méltánylandóak ezek az argumentumok. Ezért irányítsuk inkább figyelmünket arra a tényre, hogy Teller Ede azért vállalhatta eme vitatott szerepeket, mert addigra a tudományt nagyon sok korszakos jelentőségű felfedezéssel gazdagította. Ezek közül néhányat abban a reményben említek meg, hogy mibenlétük lényegét egyszer majd még én is megértem.
Göttingenben a hajlítási mozgások leírására szolgáló Pöschl-Teller-féle egydimenziós potenciálfüggvényt dolgozta ki és vezette le. Egy orosz származású barátjával, George Gamowval először a radioaktív atommagok béta-bomlásának egy kiválasztási szabályát ismerték fel (Gamow-Teller átmenetek), majd pár évvel később közös dolgozatot publikáltak a termonukleáris reakciók elméletéről, amely a Nap energiatermelését magyarázza. H. A. Jahnnal közösen felfedezték a róluk elnevezett Jahn-Teller-effektust. Felismerték, hogy egy lineáris molekula alapállapota szükségszerűen elfajult, mert az óramutató járásával egyező és az azzal ellenkező forgások egyenrangúak. A Jahn-Teller-effektus felfedezése napjainkra is kihat, mert segít megérteni a mágneses adattárolás speciális anyagainak a viselkedését. Ugyancsak 1938-ban S. Brunauerrel és P. H. Emmett-tel közösen a nem pórusos anyagok felületén lejátszódó többrétegű adszorpció jelenségét értelmezték. Azóta az ilyen felületeket Brunauer-Emmett-Teller felületnek nevezik.
A második világháború után fejlődésnek indult a nukleáris ipar. 1947-ben Teller Ede lett az Egyesült Államokban a Reaktorbiztonsági Bizottság elnöke. Ez a bizottság külön foglalkozott minden tervezett reaktor elképzelhető legnagyobb üzemzavarával, mielőtt ilyen zavar egyáltalán előfordult volna. Így történt, hogy az Amerikai Atomenergia Bizottság kérte a Hanfordban évek óta üzemelő plutóniumtermelő reaktorok felülvizsgálatát. A Teller-bizottság ugyanis felismerte, hogy a grafitmoderátoros, vízhűtésű reaktor néhány üzemállapota bizonytalan. Véletlen túlhevülés esetén elforr a víz, amely neutronelnyelő anyag, így több neutron marad maghasításra, több lesz a hasadások által termelt energia, a reaktor még tovább hevül. Az így létrejött pozitív visszacsatolás folytán megszaladhat a neutron-láncreakció (Teller-effektus). A Teller által vezetett bizottság elérte a hanfordi grafitvíz-reaktorok leállítását. Ilyenek azóta csak az egykori Szovjetunió területén működnek. Sajnos 1986-ban Csernobilban be is következett a Teller Ede által előre látott megszaladás. Ezért mondta róla James Arnold, hogy „Lehet valaki jobb tudós, mint Teller, de ragyogóbb aligha. Mindig ezer lépéssel előtted jár.”
Teller Ede részt vett az inherensen biztonságos TRIGA reaktorok kifejlesztésében, amelyet emberi akarat sem tud megszaladásra ösztökélni. Utolsó éveiben Teller Ede olyan atomerőművek építése mellett érvelt, amelyekhez nem kell emberi kezelőszemélyzet, amelyek biztonságát nem is a járulékos elektronika garantálja, hanem a természet törvényei. Az általa alkotott magyar kifejezés szerint ezek „átláthatóan biztonságos” atomerőművek lesznek. Energiaéhes korszakunkban ennek a szándéknak a valóra váltása nagy jótétemény lenne az emberiség számára.
Önmagáról, egyebek mellett, így nyilatkozott Teller Ede: „1946. február 1-jére kikristályosodott a fejemben a legtöbb téma, amelyhez életem fogytáig monomániásan ragaszkodom. …a védelem, az atomenergia, a radioaktív izotópok orvosi és biológiai alkalmazásai, az atomkísérletek tudományos jelentősége, az oktatás és a titoktartás volt az a néhány téma, amelyek ügyében a következő ötven évben többé már nem is hagytam abba az illetékesek ostromlását, a szónoklást és a vitatkozást.”
Halálával a szónoklása véget ért, szavaira azonban a jelenben és a jövőben is figyelni kell. Ezt próbálom érzékeltetni a következő folytatásban.
Cseri Sándor Ádám