A Chipogó előző két számában írtam a száz éve született Teller Ede atomfizikusról. Az első rész e nagy tudós életútjának egészét úgy próbálta meg felvázolni, hogy azokat a felfedezéseket vette sorra, amelyek ezt az életutat szegélyezték. A második rész pedig azt a Teller Edét igyekezett bemutatni, aki „csillagháborús tervével” embermilliók ellenszenvét, sőt gyűlöletét váltotta ki önmagával szemben. Cikksorozatom jelenlegi, harmadik része, reményeim szerint, bepillantást enged a nagy tudós érzelemvilágába is.
Ez utóbbi feladatom teljesítésekor nem akarom eljelentékteleníteni Teller Edének azokat a megnyilatkozásait, amelyekben hitet tett magyarsága mellett. „El szeretném mondani önöknek – nyilatkozta 1994. április 26-án –, hogy hosszú éveken át nem léteztem Magyarország szemében. Nekem személyesen nagy jelentőségű esemény volt, hogy miután a Berlini Fal leomlott, 80. születésnapom táján újjászülettem Magyarországon. Most mint ilyen újjászületett magyar mutatkozom be önöknek. Több mint 50 éven át egyfolytában távol voltam szülőhazámtól. Amikor visszajöttem, az a rég ismert ország volt: nemcsak a házak, de a szellem is olyan volt, amit emlékezetemben őriztem. Nem tudom, valójában mekkora volt a saját szerepem, de bevallom: büszkeséget érzek. Hittem abban, hogy ez a változás egyszer meg fog történni. Azt hittem, hogy talán majd a 21. század közepén. Hogy korábban következett el, hogy magam is megláthatom, hogy egy kicsit magam is részese lehetek, az számomra mérhetetlen öröm és némi büszkeség forrása.”
Először 1990. december 1-jén látogatott haza. A következő nap már a Paksi Atomerőműben volt. Előtte hónapokig tanulmányozta az atomerőmű biztonsági rendszerének dokumentumait. A hétórás látogatás után elégedetten jelentette ki: „Ilyen jól képzett és felelős reaktorkezelő személyzettel, amilyen a paksi, egész pályafutásom során nem találkoztam.”
Nagyon szeretett tanítani. Valahányszor hazajött, előadásokat tartott az egyetemeken, de még a középiskolákban is. Tapasztalatait így adta közre: „Nem mondhatom, hogy Magyarországon nincs semmilyen érzékenység atomügyekben, de úgy érzem, ebben az országban több a józan belátás, bizonyára a magyar természettudományos oktatás kiváló színvonala miatt. Magyarországon a gimnázium érettségiző osztályaiban atomfizikát tanítanak a második félévben. A szokásos szertári felszerelésen kívül sok középiskolában van Geiger-számláló, amely a közvetlen környezet sugárzásszintjét méri.”
Talán költői túlzásnak is vehetnék egyesek, hogy reaktorkezelő személyzetünk is, a hazai gimnáziumi oktatás is ilyen elismeréseket váltott ki Teller Edéből, de hát egy magyar hogyan is tudhatna lelkesedés nélkül szólni szülőhazája valóságáról.
Magyarsága még a humorában is megnyilatkozott. Mikor Marx György akadémikus meghívta az első látogatása előtt, Teller Ede így válaszolt: „Ha megígéred, hogy minden nap elmondasz egy jó pesti viccet, hát hazajövök.”
1994 júliusában ellátogatott Mátraderecskére, hogy ott találkozzon a helyi iskolásokkal és fát ültessen emlékül. A fa előtt egy márványtáblán olvasható Teller Ede egyik versének a következő idézete:
Nézni a világot becsukott szemekkel,
Látni azt, amit még nem látott meg ember,
Gyönyörködni titkos, mély harmóniákban,
Emlékezni arra, mit sohasem láttam.
Szeretni, imádni a szent tisztaságot
A szelet, a felhőt, a havat, az álmot.”
Ez a vers nem a költői eszköztár pazarságával bűvöl el bennünket, hanem a felfedező lángelme alkotó mechanizmusának érzékeltetésével. No meg annak a bizonyságával is, hogy a zseniális tudós, aki szörnyű tömegpusztító fegyverek megtervezésére volt képes, mennyire hasonlít az életet megszépítő esztétikum iránt lelkesedő átlagemberhez.
Végezetül álljon itt Teller Ede kitüntetéseinek azon csokra, amely Magyarország elismerését, büszkeségét fejezte ki nagy szülötte iránt:
A Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja, 1990.
A Magyar Köztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendje, 1990.
A Budapesti Műszaki Egyetem díszdoktora, 1991.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem tiszteletbeli professzora, 1991.
Az Eötvös Fizikai Társulat tiszteletbeli tagja, 1993.
A Fizikai Szemle Nívódíja, 1994.
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal, 1994.
A Magyar Nukleáris Társaság Szilárd Leó Érme, 1994.
A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem díszdoktora, 1995.
A Magyarság Hírnevéért Díj, 1998.
Magyar Corvin-lánc, 2001.
Cseri Sándor Ádám